Hírlevél rendelés







RSS

Bookmark Us

 
 
Ajándékot kaptunk, amit nem vehetnek el!
Írta: www.arpadvonal.hu   
2010. május 17. hétfő, 12:18

Az előadás módja, a téma körüljárása, a gordiuszi csomók aprólékos kibontása, a logikai levezetés kétséget nem hagyott senkiben afelől, hogy az elhangzottak úgy történtek. Mikor először láttam előadás-tervezetet elképedtem, mit lehet például a Bethlen konszolidációról egy előadáson keresztül beszélni. De a második délutánon ezt a gondolatot sarokba tettem, hisz János bácsi tartotta magát Aquinói Szent Tamás tanításához: „A gondolatunk akkor igaz, ha megegyezik a tárgyi világgal, a beszédünk pedig akkor, ha megegyezik a gondolatunkkal”. Ezen tanítást kiegészítette azzal a követelménnyel - az igazság hirdetéséhez -, hogy a téma kiváltó okához vezette vissza hallgatóit. Így minden témáról a lehető legrészletesebb ismereteket sajátítottunk el. Mégis voltak kérdéseink az előadás végén, ki csak azért mert valamelyik résznél kevésbé figyelt, és volt aki valamit teljesen félreértett.

 

Lehetett kérdezni, de olyat nem, amire ne jött volna válasz, amely nem semmitmondó lekezelő volt, hanem - nyugodtan írhatom - a legbutább kérdést is részletesen kiterítve visszavezette a kérdezőt a jó ösvényre.

Felejthetetlen, mikor valamelyik kísérője oldalán feltűnt a Kis Olimpiában vagy bármelyik előadásán, a várakozók felé fordultak, a beszélgetések megszakadtak, ő szerényen mosolyogva mindenkinek köszönve érkezett, tudtuk, hogy megjött a „tanító”, de az előtérben még a barátunkat üdvözöltük.

Néha nagyon lassan ért be az előadóterembe, mert volt, hogy valaki az ország másik végéből érkezett, és még az előadás előtt szeretett volna választ kapni a kérdésére.

Nem kapott senki elutasítást, a szervezők vetettek néha véget az előadásnak.

Volt alkalmam többször kísérni János bácsit, beszélgetünk sok mindenről, az előadásról, szervezetekről, emberekről, mindig kereste a jót, mindig megpróbált felfedezni valami értéket. Nem szapult senkit, vallotta, hogy aki szembe száll a gonosszal, az fontos ember és ki kell tapasztalni, hol és milyen szinten lehet rá számítani.

Persze saját tempómban, az értékek mellé odasoroltam a hibákat, a tényeket. Ezeket mindig elfogadta, és valami tréfával ütötte el, hogy ne kerüljön az „ármánykodók” sorába.

Tiszta szívű, nyílt embert ismertem meg, és vallom, hogy aki ennyi jót cselekedett, aki nem kért, de ennyit adott, az rossz ember nem lehet.

Hiszem, hogy aki ismerte Tudós Takács János Testvérünket - mivel megtisztelt ezzel, írhatom -, barátomat, annak szívében az igazság és a tudás lovagjaként fog örökké megmaradni.

Illés Miklós

NFP alelnök