A film vetítésére hetekig kerestek helyet, de annak vetítését mindenhol elutasították, a jól bevált és a Kádári időkből ismert öncenzúra eszközével, pedig a filmet a kilencvenes évek első felében már vetítették a Goethe Intézetben. A film vetítése Németországban és Ausztriában tiltott, kivételesen, szigorúan oktatási célból és zárt körben engedélyezett. Elvileg más európai országban sem mutatható be, mert az UFA-jogok még nem jártak le.

A vetítés miatt közösség elleni izgatás címén feljelentést tettek és a jogokat állítólag birtokló wiesbadeni Friedrich Wilhelm Murnau Alapítvány is úgy nyilatkozott, hogy nem járultak hozzá a vetítéshez. Ez már csak azért is érdekes, mert a film DVD-je az Interneten számtalan helyen megrendelhető.

A vetítés kapcsán megszólaltatták a Gyárfás-féle Párt-keltében (2008.07.16. 8:34) Ormos Mária történészt, professor emeritust, a MTA tagját, az MSZMP KB volt tagját is. A történész asszony (szülei: Ormos Janó és Förster Elza), lévén 1930-as évjáratú újabb holokauszt túlélő (hogy mennyien vannak!), még mint gyermek, akár láthatta is a filmet annak idején.

A történész asszony végső konklúzióként kifejtette, hogy õ annak a híve, hogy mivel a  tiltott csemege mindig édesebb  (süsser), a film vetítését,  tudományos földolgozással, szövegkörnyezetben, magyarázatokkal lehetővé kell tenni.

Így aztán a történész asszonytól származó  szövegkörnyezetbe  ágyazott,  magyarázatokkal  megtűzdelt  tudományos földolgozásként megismerhettük a  náci Németország egyik legélesebb zsidó ellenes propaganda filmjének történeti hátterét, ahogy õ fogalmazott:  Joseph Süss-Oppenheimer történeti személy, valóban élt, valóban zsidó volt, valóban Württemberg élt, valóban pénzügyekkel foglalkozott, tehát pénzt kölcsönzött, váltott, és pénzügyi tanácsokat adott, tanácsos is volt Württembergben. Akkor önálló hercegség volt a XVII. sz.-ban.

Magam bár nem lévén történész, nem akarván vitába keveredni a Magyar Tudományos Akadémia tagjával csak szerényen jelezném meg, hogy Joseph Süss-Oppenheimer 1692-ben született Heidelbergában 1692., és 1738 febr. 4.-én akasztották fel, ami számomra azt jelenti, hogy nem figyelembe véve csecsszopó korát, élete és tevékenysége inkább a XVIII. század első felére esik.

No de hát ne törődjünk az efféle kicsinységekkel, és figyelmünket inkább a  tudományos földolgozás -ra irányítsuk. Megtudhatjuk tőle, hogy abban az időben a zsidók nem telepedhettek le Stuttgartban, ami nem meglepő, hiszen a 18. század végéig Pest városa sem tűrt meg zsidó lakost falai között (Ó azok a boldog békeidők!) és letelepedésüket csak II. József tette lehetővé. (Bácskai Vera:  A pesti zsidóság a 19. század elsõ felében  Budapesti Negyed 1995/2.)  Az is igaz még  - fűzte tovább  tudományos magyarázatait  a történész asszony -  a film szempontjából nézve a dolgokat, hogy ezt a Süss-Oppenheimert a saját korszakában, a saját idején is hát különböző nézetek vették körül, mert volt, aki a tevékenységét a hercegség szempontjából nagyra értékelte, jó pénzügyi tanácsokat adott, bejáratos volt az udvarba . Meg tudhattuk még, hogy bankot is alapított, amely ezelőtt a Württembergi hercegségben nem volt, bár  bankár volt Németországban már, nála gazdagabb meg nevezetesebb is, hát a Fuggert család, ugye annak idején. De a maga korában a XVII. század (sicc!) folyamán ebben a hercegségben õ egy jelentõs személyiség volt. Na most tudjuk azt, hogy a pénz kérdését nem csak akkor, hanem a történelemben mindig különböző nézetek vették körül, ugye nehezményezték, hogy kamatot szed, az egyház abszolút kamat ellenes volt, hosszú ideig egyáltalán nem akartak erről hallani, tehát voltak ellenségei. Ez végül is odavezetett, hogy kivégezték.

Itt kezdett némi kétkedés megfogalmazódni bennem a magyar tudomány és tudományos élet kapcsán. Természetesen lehet csak egy elszólás is, hogy valaki a XVIII. század helyett XVII. századot említ, bár nem hiszem, hogy az érettségin egy ilyen elszólással átmenne, de megismételve azt, csak azt bizonyíthatja, hogy járatlan a történelemben. Mindenesetre  történész asszonyunk  megállapítja, hogy Süss-Oppenheimer  Kivételes személyiség volt. Az, hogy tulajdonképpen erre a rangra jutott, ez is mutatja.  Álláspontja bizonyítására, azt hozza fel, hogy a film alapjául szolgáló novella (1827) szerzõje Wilhelm Hauff  meséibe nincsenek gonoszak , s bár a kérdéses novellát nem olvasta, gyermekként az õ meséin nõtt fel és ez elég tudományos bizonyíték arra, hogyha  ebbõl a történetbõl minden más szálat kihagyok és a rágalmakat veszem alapul  - akkor -  következésképen az egész személyiséget, meg az egész történeti környezetet meghamisítom és ez az alapja annak, hogy ezt a filmet 1945 után, mint emberiség elleni bûntényt tartották számon . Mindenesetre a Pallas Nagy Lexikon Wilhelm Hauff-ról azt írja, hogy  lelkesítõ dalaiban igaz hév és népies nyelv, de egyúttal szertelen franciagyûlölet található.

Tehát csinálnak ebbõl a figurából    fûzi tovább  tudományos magyarázatait  Ormos Mariska -,  aki ambivalens szerepet tölt be, ez nyilván való, ugye különbözõ képen lehet értelmezni, de egy teljesen egyértelmû, egyoldalú, mondjuk a  Stürmer  címû szennylapnak megfelelõ figurát, akinek nincs semmi más vágyam, mint hogy csaljon, lopjon, hazudjon, becsapjon és ráadásul germán szüzeket, õ hát becstelenítsen meg. Tehát egy totális ellenség figurát, amely ugye a nemzeti szocializmus ideológiájának - ahogy Hitler mondta - a világ szemléletének egy központi magja.

Miután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagjának, Ormos Máriának a szakterülete a XX. századi történelemtudomány (és nem a XIX.-é!) az igazi  tudományos  és szenzációs  földolgozást  tõle ebben a vonatkozásban kapjuk.  Miért van erre 1940-ben szükség?    teszi fel tudományos alapossággal a kérdést a történész asszony válasszal sem marad adósunk:  Én azt gondolom, két okból. Az egyik, hogy a német társadalmat tulajdon képen az, az 1%-nyi zsidó lakosság nem nagyon izgatta fel. Tehát ott nem volt olyan zsidóellenes tömeghangulat, mint mondjuk Magyarországon. Magyarországon volt. Tizenkilenc után különösen, aztán a harmincas években a gazdasági válságtól kezdve szintén. Németországban nem volt és nem is nagyon sikerült ezt föltámasztani, bár ugye próbálkozások voltak 33-ban egy bojkottot szerveznek, a német lakosság nem vesz benne részt, 38-ban az ún. Kristályéjszakát, ami nem éjszaka volt, hanem több napig tartó rettenet, dúlás, fosztogatás, rablás, verés, ütés, letartóztatás minden. Ez megint nem mozgósított egy antiszemita köznépi általános hangulatot, és akkor kerestek valamit, amivel ezt mûvészi eszközökkel el lehet érni.

Sajnos, vagy szerencsére a másik ok taglalásáról elfeledkezett, vagy nem is volt neki. De, hogy Németországban nem is volt antiszemitizmus, ezzel a revizionista, mondhatjuk forradalmi történelem szemlélettel gondolom sikerült földrengésszerűen megráznia nemcsak a történész társadalmat, de az egész világ közvéleményét, akiknek évtizedeken keresztül azt a tudománytalan és valótlan történelmet tanították, hogy valamennyi német antiszemita volt és mindannyian felelősek voltak a Hitlerizmusért és a holokausztért.

És ezt nem egy neonáci, hanem egy zsidó származású ex-kommunista történész állítja és bizonyítja a Gyárfás-féle Párt-kelte képernyőjén keresztül. Magam, mint azt már említettem nem lévén sem történész, sem a magyar tudományos akadémia (így kisbetűkkel!) tagja, de még az MSZMP tagja sem, nem hogy a KB-é, nem ismervén az akárhány századi német történelmet, az objektivitás és a  tudományos földolgozás  érdekében, hogy megfelelő szövegkörnyezetbe helyezzem a dolgokat, utána jártam a szigorúan csak  náci propaganda  film fõszereplője személyének.

Már az Interneten is (http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Suss_Oppenheimer) sok adatot találtam. Így megtudható onnan, hogy Joseph Süss-Oppenheimer (1698-1738) Samuel Oppenheimernek, Lipót osztrák császár bankárának unokaöccse és mostoha fia volt, aki Karl Alexander würtenbergi hercegnek lett a pénzügyi tanácsadója és előbb-utóbb már ő tartotta kezében a pénzügyeket a egész hercegségben. (Édes egy zsidó)

De monopóliumot szerzett a só, bõr, dohány és folyadék kereskedelmére, alapított egy bankot és porcelángyárat. Az ellene felhozott vádakban azt is állították, hogy helyi szerencsejátékházakban is érintett volt. (Az édes, de teljesen ambivalens zsidó - ahogy azt Ormos Mária megállapította.) Egyébként a porcelán gyárat Württembergben nem õ alapította, ugyanis az Ludwigsburgban 1758-1824. állott fönn és Károly Jenõ herceg alapította. (Pallas Nagy Lexikon), azaz 20 évvel a halála után.

Amikor pedig védelmezõje, Karl Alexander, 1737. március 12.-én meghalt, Oppenheimert letartóztatták és csalással, sikkasztással, árulással, paráznasággal, csúszópénz elfogadással (korrupcióval) vádolták. Állítólag az eljárás alatt Oppenheimer mindent bevallotta, amivel vádolták. Joseph Süss Oppenheimert 1738. február 4-én akasztották fel. A holttestét egy kalitkában közszemlére tették, és ami állítólag hat éven keresztül lógott Stuttgartban, majd csak ezután küldték vissza a családjának. Minő morbiditás!

Némi kutakodás után családi környezetéről, rokonságáról is megtalálható ez, meg az. Nagybátyjának, a már említett Samuel Oppenhemernek egyik rokona - tehát neki is - és üzlettársa Wertheimer Sámson (Worms 1658.- Bécs 1724 aug. 6.) volt, aki a bécsi udvarnak meghitt, tekintélyes embere, egyebek közt a Magyarország főrabbija címet is viselte, Lipót, I. József és III. Károly királyok alatt a kincstár javára tett hasznos szolgálatokat, a hadseregnek szállítója volt (Lsd.: penészes búzából készült kenyér) és eljárt bizalmas küldetésekben. Az érdemeit I. Lipót 1703 aug. 29., I. József 1705 máj. 22. és Károly 1716 máj. 6. és 1719 szeptember 9.-én kelt privilégiumaikban ismerik el. (Õ is egy édes zsidó) Õ eszközölte ki Lipótnál, hogy Eisenmengernek zsidógyûlölõ,  Das entdeckte Judenthum  című írását elkobozták. (Pallas Nagy Lexikon)

Mindenesetre valahogy elfelejtették a tudományos földolgozás kapcsán megemlíteni, hogy Wilhelm Hauff-on kívül Feuchtwanger is írt - azonos címmel - egy úgy nevezett történelmi regényt. Ebben a regényében egy 18. századi württembergi (édes) zsidó - Josef Süss Oppenheimer - karrierjén keresztül mutatja be, milyen veszélyekkel jár a hatalom birtoklása. Továbbá, hogy a  náci propaganda  filmet megelõzõen, 1934-ben a Gaumont British film is feldolgozta a történetet. A filmet Lothar Mendes rendezte, fõszereplõje Conrad Veidt volt, mint Joseph Süss-Oppenheimer. (http://www.conradveidt.de)

Végezetül, hogy biztonsággal ne valamiféle neonáci ideológiától átitatott forrást keressünk, lapozzuk fel az 1893-1896 között (a nácizmus elõtti) megjelent Pallas Nagy Lexikont, ami az Édes Zsidóról ezt írja:

Joseph Süss-Oppenheimer, hírhedt württembergi pénzügyminiszter, zsidó, szül. Heidelbergában 1692., felakasztották 1738 febr. 4. A kereskedelemre adván magát, érintkezésbe lépett Károly Sándor württembergi herceggel, aki őt előbb pénzügyigazgatóvá, majd titkos tanácsossá, végül pedig miniszterré nevezte ki. S. ezen állásában saját embereivel töltötte be az összes magasabb állásokat, 11 millió hamis pénzt veretett, só-, bor- és dohány-monopóliumot hozott be, pénzért osztogatott kiváltságokat, sok zsidót telepített az országba és a népet különféle tartozásokkal sanyargatta. Mindezekért roppant elégületlenség támadt ellene, s a hercegnek 1737 márc. 12. történt halála után elfogatván, törvényszék elé került, gazságaiért börtönbe vettetett és egy külön e célra készült ketrecben felakasztatott. Életérõl Hauff novellát (Jud Süss) irt. V. ö. Zimmermann, Jos. S. (Stuttgart 1874).

Pfuj! Hát már visszafelé az időben is fertőz a náci ideológia? Hiszen a Pallas minden más szálat kihagy és csak a rágalmakat veszi alapul, következésképen az egész személyiséget, meg az egész történeti környezetet meghamisítja. Ez pedig   Ormos szerint - oka lehet annak, mint emberiség elleni bűntényt tartsák számon.

Azt gondolom, hogy elérkezett az idő, hogy a Pallas Nagy Lexikont is betiltsák, olvasását is csak Ormos Mária- féle tudományos földolgozással, szövegkörnyezetben, magyarázatokkal lehessen lehetővé tenni.

Bár az sem ártana, ha minden fellelhető példányát elkoboznák és bezúznák.

Kiss-Dobos László