A vadászatot kezdjük egy kis gyűlölettréninggel. Ne aprózzuk el a dolgot, forduljunk rögtön Nobel díjas vezérünkhöz, Kertész Imréhez és lapozzuk fel a Gályanapló című remekművét, majd naponta ötvenszer kántáljuk eme gyöngysorokat:

„Csak az tart ki, akiben elegendő gyűlölet és megvetés él, hogy úgy mondjam, bosszúból tartja fenn magát és váltja be tehetsége ígéretét. Néha érzem magamban a gyűlöletet és a megvetést is, de félek, nem eléggé kitartó érzések ezek bennem, hogy vigyem is általuk valamire.“

Miután megfelelő kondícióba hoztuk lelkünket, nézzünk magunknak egy szép áldozati példányt a magyarok közül. Mint már említettem, lehetőleg vezető beosztású legyen példányunk. Döbbenetes, hogy néhányan közülük még irányítani szeretnének ebben az országban! Elképesztő az elmaradottságuk ezen példányoknak, holott nemzetközileg ismert, hogy azért Magyarország ennek a tartománynak a neve, mert itt magyarok szolgálják ki a vezetőket. Megjegyezhetnék már, hogy itt nem az urakról, hanem a szolgákról nevezték el az országot.

A vadászat megindítása előtt alaposan térképezzük fel a kiszemelt példány gyenge pontjait. Nem lesz nehéz megtalálni ezeket, hiszen a magyarok romantikus lelkek, hisznek az adott szóban, egyenes gerincűek és azt hiszik, hogy az igazság mindig győzelemre juthat. Ebből is látszik, hogy mennyire jót teszünk a világnak, ha ezeket az életképtelen példányokat levadásszuk, még felborítanák délibábos álmaikkal szépen kiépülő világunkat.

Tipikus támadási felületek:

magyar zászló irodájukban, otthonukban, (Árpádsávos külön pont!), antikommunista felmenők és azok tisztelete, hagyományőrzés, nemzeti írások publikálása, előadások tartása, részvétel kormányellenes megmozdulásokon stb. - ezek hiánya esetén is vadászhatunk, akkor fogjuk rá ezeket a dolgokat, a tények senkit nem fognak érdekelni

A megfelelően előkészített bunkókkal támadjuk le a mit sem sejtő áldozatot, természetesen a sajtóban található barátaink segítségével. Ajánlott az antiszemita, fasiszta, kirekesztő és a náci bunkó együttes használata. Nagyon fontos a megfelelő hangerő és kíméletlen fellépés. Ennek hatására az un. jobboldali magyarok is megrettenek, és ha ügyesek vagyunk, mi már hátra is dőlhetünk, mert ezek a senkiháziak fogják elhozni társuk kimetszett szívét. A vadászatnak ez a legmulatságosabb része, mert ilyenkor ezek a talpnyalók egymást túlkiabálva szokták bizonygatni, hogy ők milyen jó szolgák.

A sikeres vadászat eredményeként egy idegileg és egzisztenciálisan tönkretett magyart kaphatunk, akinek neve a jobb családoknál csak szitokszóként hangozhat el. Az igazán ügyes vadászatok eredményeként az áldozat lényegében leprásként mutatkozik társai előtt. Családtagjaira, barátaira vagy arra aki fel meri őt vállalni átterjed az áldozati szerep és ők is levadászhatóvá válnak. Nekik lényegében nem kell semmit csinálniuk, elég ha a levadászott magyarral összefüggésbe lehet őket hozni.

Jó mulatást kíván: Cion

Ajánlott olvasmány azoknak, akik azt hiszik, hogy a rendszer új keletű:

„A fiatalember az egyetemen történelmi munkásságra szánja el magát. Természetesen, felfogása a történelmi eseményekről eleinte azonos lesz tanárai felfogásával. Nem csak azért, mert fejlődésének ezen a fokán általában még csak egyszerű átvételre képes, hanem: mert legmélyebb életérdekei is arra bírják, hogy olyan történelmi felfogást mutasson, mely tanárai szemében, a vizsgákon, az esetleges pályadíjaknál, vagy külföldi ösztöndíjaknál javára lehet. Ez a felfogás lassanként lelki mechanizmusának része lesz s mar mint egyénisége egyik alkotó elemét a természetes önzés minden lelki elemével átszövi. Később, kikerülve az egyetemre és már önálló történelmi munkákat teremtve: az életnek ez a vak ösztöne – néha tudatlanul is – megint csak odalöki, hogy munkáinak felfogása, a belőlük kiáradó tanulság olyan legyen, hogy az állások odaítélésénél, a múzeumba, vagy más könyvtárnoki állásba, vagy éppen egyetemi katedrára jutáshoz, az esetleges pályadíjak elnyeréséhez, az akadémiai vagy más tudományos társasági tagsághoz, előkelő miniszteri álláshoz: szóval pénzhez, ranghoz, hírnévhez, irányító hatalomhoz juttassa. Így végzetszerűen: történetírása, mely a saját életérdekeinek lírája, egyszersmind az uralkodó osztályok életérdekeinek lírája lesz. Hiszen ezeknek az uralkodó osztályoknak a kegye osztja el az élet általa kívánt javait.

Beláthatatlanul végzetes következményei voltak ránk ennek, a különben természetes jelenségnek. Mivel a dinasztia és az uralkodó osztályok nem csak kizsákmánylást, hanem idegen fajok hódításait is jelentették nálunk: a magyar történetírás az emberi kizsákmányolás és az idegen hódító fajok irtózatos lírája lett.”

Az új magyar történetírás feladatai . Szabó Dezső 1941